Kovács Géza testvér 1925-ben született tanyán, szüleinek 8. utolsó gyermekeként. Szülei ekkor már a Békési Baptista Gyülekezet tagjai voltak. 6 testvére volt - kettő bébi meghalt, akik eszközei voltak szülei megtérésének.
Tanyáról naponta 5-6 km-t biciklizett vagy gyalogolt, hogy iskolás lehessen. Közvetlen bátyjával a helyi gimnáziumban tanultak, ő néhány évet magántanulóként végzett, közben nappal kereskedő inas volt, hűséges gyülekezet látogató, hamar a nagy gyülekezeti ifjúság egyik vezetője lett. Önképzőkört vezetett. Ekkor döntött az Úr mellett és bemerítkezett, később 17 évesen érte a személyes találkozás az Úr Jézussal, és a középiskolai vizsga izgalom és imádság közben kötelezte el magát az Isten szolgálatára.
A gyülekezetből nősült és menyasszonyának is elmondta, hogy nem lehet az első az életében - amit aztán később többször is számon kellett kérnie tőle menyasszonyának, hogy tartsa a szavát akkor is, ha a kereskedés sikere elbódította az orientációját.
Ezt követően lett a Baptista Teológiai Szeminárium hallgatója, miközben engedélyt kapott, hogy az ELTE-n magyar történelem szakos tanárként is tanuljon. Egyszerre fejezte be tanulmányait, de ekkor már hivatásának örömében szolgált Újpesten, ahová teológusként hívták meg, és egy év után felelős lelkipásztori munkát végzett avatása előtt, mert a vezető lelkipásztor elköltözött, dr Haraszti Sándor orvosi hivatását külföldön folytatta. A mély víz használt, a megnövekedett felelősség a szolgálatának Istennek való kiszolgáltatottságát növelte, ezért áldásai is onnan növekedtek, a gyülekezet növekedésnek indult a Rákosi idők ellenére. Gyermekei is ezekben az években születtek.
Többször is megkísérelték betörni az akkori pártérdekeknek, de hű maradt Krisztushoz, megváltójához. Az ’56-os forradalom kikezdte az újpesti gyülekezetet, sokan disszidáltak, kitartott a megbízatásában, amiben nagy támasza volt Révész Zsigmond vezető presbiter lelki támogatásának, bátorításának. Isten védelmezte a külső megpróbáltatásoktól, pedig több forradalmárt nagy tömeg előtt búcsúztatott a megyeri úti temetőben, ahol hangzott az evangélium, a belső szabadság forrása, mely Jézus befogadásától valóság mindenki számára.
Családját naponkénti áhítattal vezette és példát adott a kevés beosztására, a konyha pénznek a gyerekek számára is nyitott, de naplózott felhasználására, feleségével Olgival a szegények támogatására adott mintát a szűkös időkben is a szülőktől kapott élelmiszerek szétosztásával, adakozással vagy néha az otthonukba történő befogadással is.
Sok meghívása volt az országban különféle gyülekezetekbe akkor is, amikor missziós túlkapásnak minősítették a Tahi táborban végzett fiatalok közti evangélizálást, ahol sokan megtértek, és előbb Ócsára küldték Újpestről büntetésből, majd az ottani ébredést követően eltiltották a lelkipásztori szolgálatból és civil pályán dolgozott több éven át.
Sokalta az Egyházügyi Hivatal az országban végzett evangálizálásait és annak számukra negatívnak ítélt következményeit, majd megegyezés után Budafokon kapott újra lelki munkára engedélyt. Ezután a gyülekezeti munkálkodásának áldásait láttuk Budafokon, ahol a fiatalokra építkező missziós lelkület növekedéssel járt és 10 szeresére nőtt a gyülekezet tagsága. Új imaház is épült, ami csoda volt ebben az időben (1980). 20 évvel később nyugdíjba menetele után - Debrecenbe hívták. Itt éri a rendszerváltás, amiről azt mondta, hogy a körülmények kedveztek a nem hívők Isten felé fordulásának és sokan csatlakoztak az Úr Jézushoz és a gyülekezethez. Itt is a gyülekezet közössége nagy áldásokat élt át. Innen Kecskemétre hívták, ahol nagy szellemi látások és új módszerek váltak áldássá. Szűknek és avultnak bizonyult régi imaházból új épületbe költöztek, sok-sok személyes adomány beépítésével, akiknek hitbéli példamutató is volt Géza bácsi az adakozásával. Felesége szolgálatának vége felé az Úrhoz költözött 1998-ban kecskeméti időszakában. Utána is a szolgálatok kötötték le, de egyre több ideje maradt írni, könyveket szerkeszteni, Először az életéről, örömeiről, fájdalmairól, majd egyre több könyve jelent meg bibliai igazságok tanításról is. Mindig fontosnak tartotta a közeledés és megérkezés lépéseit megfogalmazni a Krisztus-keresők számára, sokat foglalkoztatta a gyülekezet növekedése, dinamikája, ezért írt ilyen témákban is.
Sokat járt külhoni magyar testvéreknél főleg Erdélyben, de Szlovákiában is. Mindenütt visszavárták és többször ment is, még szolgálati ideje végén is.
Az élet úgy hozta, hogy kezdeményező legyen. A lelkipásztorok imaköre, több utódnéven ma is működik. A Baptista Misszió Iskola, mely aztán a teológia része lett. Gyermekei támogatták kezdeményezéseiben, vagy kikérték a tanácsát. Így jött létre az első alapítványok között a Menedék Alapítvány a rászorulók támogatására (1986), az Isten Háza Alapítvány a Budafoki Gyülekezet alapítványa, az Élet Szava Alapítvány, és részt vett sok értékes kezdeményezésben, mint például a Sáfársági Munkacsoportban is.
Kilencven évesen még vállalt szolgálatokat meghívásoknak eleget téve még saját gépkocsijával Érdligeten, Rózsakertben Dunaharasztiban rendszeresen, amíg le nem gyengült és a bal lába izomzata sorvadása miatt a mozgás nehezére esett. Az utolsó két évben csak ritkán tudott már kimozdulni lakásából, de így is sokak meglátogatták, imádkoztak vele, vagy Ő imádkozott a látogatókért, még néhány cikke is megjelent a Békehírnökben.
Csendben unokája énekére még bekapcsolódott, de pár perc múlva a mennyben folytatta, hazaérkezett. Kérte a szárnyakat hónapok óta, és végül nem csak ezt kapta meg, hanem az Örök Hazát is.
Géza bácsi kedves gyülekezete volt a Kecskeméti!
Nagy szeretettel beszélt a gyülekezetről, és minden vasárnap nézte az Istentiszteleteket az interneten.
Érezte tapasztalta Isten szeretetét a gyülekezet által, az Élet Szavához, az Igéhez való ragaszkodást, és az elkötelezettséget az evangélium terjesztésében.
Soli Deo Glória!
Ne felejtsük, az Úré a dicsőség, nem a miénk! Ezt Géza bácsi és gyermekei is így gondolják!