122. Zsoltár
„Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az Úr nevét. Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!”
Drága Gyülekezet!
Pünkösd a zsidó nép Zarándokünnepe volt, amikor az ország különböző pontjáról később pedig a Római Birodalom mindenféle tartományából az istenfélő zsidóság felzarándokolt Jeruzsálembe Istent imádni, Neki hálát adni. Hihetetlen távolságokat és akadályokat győztek le a közös ünneplés érdekében. Volt, akiknek hetekig tartott az utazás, ezért sokan haza sem mentek a Páska ünnepe után, hanem Jeruzsálemben és környékén várták be Pünkösdöt, mivel az odavisszaút nem fért volna bele az időbe.
Isten időzítései tökéletesek. Egy ilyen ünnepen töltötte ki Szentlelkét tanítványaira és az egész világra.
Vajon nekünk milyen akadályokat kell legyőznünk az Istennel és egymással való találkozás érdekében? Félelem, kényelem, elszokás, megszokás, közöny? Most, amikor két helyen fog találkozni gyülekezetünk (az Imaházban és Alsóörsön) ott van-e bennünk a mindent elsöprő szomjúság és vágyakozás Szentlélekisten után? Azért imádkozunk és szomjazunk, hogy mindkét helyen áradjon a Lélek és tapasztaljuk meg azt, amit egyedül Ő tud elvégezni bennünk és általunk mindazokban, aki most még nem Krisztus tanítványai.
Mike Sámuel
